Előhang a Klubrádió Rakott c. műsorának 2001.07.07-i adásához
Szemléltetés: az új Alaptörvény olyan, mint a lumbágó. Nem kellemes, de évekig együtt kell élni vele. Helytálló-e ez - hol, hogyan, mennyiben és miért – a régi és újszerű alkotmányos alapjogainkra nézve is? A diktatúrában az egyén (annak érdeke, joga) van legalul. Inkább jogtárgy, mint jogalany az „államosított” polgár. A bátyuska nem számít, belőle felesleg is akad. Éhínségek, háborúk, kivégzések igazolják ezt. A demokratikus jogállamban, elvben senki sem fontosabb, mint az alkotmányos jogalany, az adófizető és választópolgár. Ő a népszuverenitás alapegysége - a többiekkel együtt, persze -, tőle ered minden hatalom, és neki tartoznék számadással minden közfunkcionárius. A polgár által és érte való a közjó. Jogai rendre felette állnak a parlamentnek is. Nem az embert kell korlátozni a hatalom érdekében, annak kénye-kedve szerint, hanem fordítva. Ki van kiért: a polgár az államért, avagy fordítva – ez a lényeg. A polgári forradalmak, ill. alkotmányok kezdetétől dilemma az egyén és a hatalom viszonya. Onnantól számítva, hogy önkényesen, ítélet nélkül tömlöcbe zárható-e az ember, odáig, hogy ami jogában áll, ahhoz köze is van vagy lesz-e valamikor. Izgalmas európai kitekintések adódnak. 3 alapjogi idősáv itthon is volna: 1949. 1989 és 2012. Milyen tények és trendek láthatók? Hol áll, merre tart Magyarország? Válaszol: Dr. Somody Bernadette, az ELTE alkotmányjogász adjunktusa. Műsorvezető Kolláth György.